2017. augusztus 2.

Így legyen ismert a neved amatőr íróként

Az előző cikkemben már elhangzott, hogy mielőtt belevágnál a könyvkiadásba, nem árt, ha a neved ismerősen hangzik bizonyos körökben. Mégis hogyan érheted el, hogy emlékezzenek rád és az írásaidra? Bár lehet, hogy első hallásra rémisztő lehet és túl nehéznek érzed, némi erőfeszítéssel te magad is sokat tehetsz ügyed érdekében. Amatőr íróként magam is éppen ezen dolgozom, ennek apropójából gyűjtöttem össze azokat a lehetőségeket, amikkel érdemes próbálkozni. Néhány pont már ismerős lesz, de úgy érzem, a teljesség kedvéért itt van a helyük. Kezdjük a legelején és onnan építkezzünk!


Publikálj!
Minél többet és minél több helyen. Keress olyan platformokat, ahol megoszthatod, közzé teheted tartalmaidat!

Megosztások
Vedd igénybe azokat a közösségi oldalakat, ahol már van követőtáborod, légy tagja csoportoknak, ahol szórhatod a linkjeidet.

Minőség mindenek előtt
Ha már a nevedet adod egy cikkhez, posthoz, bejegyzéshez, az legyen úgy megírva, hogy érezni lehessen belőle, tudod, mit akarsz és azt jól is csinálod. A rosszul megírt, unalmas cikkeket, írásokat ugyanúgy megjegyzik az olvasók, mint a jókat. Nem mindegy, hogy mi jut eszükbe a neved láttán.

Miről írj?
  • Bármiről, ami valamilyen szinten kapcsolódik az íráshoz. A személyes jellegű bejegyzéseket szorítsd minimálisra, mert nem celebként akarod magad eladni, hanem íróként, viszont az olvasók kíváncsiak rád is. Vigyázz a jó híredre, ne kelts olyan látszatot magadról, ami miatt rosszul ítélnének meg.
  • A kevesebb néha több. Írj rövid novellákat, egyperceseket, amire egy időszűkében lévő olvasó is tud időt szakítani. Ha jól írsz, az a rövidebb művekből is ugyanúgy ki fog tűnni. Folytatásos regényrészleteknél is próbálkozz rövidebb fejezetekkel. Tudom, hogy az olvasók sokszor reklamálnak emiatt, de sokkal többen fogják elolvasni.
  • Könyvkritikák. Fontos, hogy őszinte hangvételűek legyenek, hogy tudják az olvasóid, te hiteles képet festesz a könyvről. Merd vállalni a negatív véleményedet is, kulturált keretek között megfogalmazva. Emeld ki a hibákat és azt is, mit találtál jónak az adott műben.
  • Cikkek. Akár írástechnikai tanácsokat is adhatsz, ha úgy érzed, van hozzá kellő tudásod és amatőrként hiteles tudsz maradni. De javaslom még a fordításokat, a külföldi íróktól származó tanácsokat, és a róluk szóló érdekességeket.
  • Filmek, sorozatok, videoklippek is szóba jöhetnek, ha szélesebb az érdeklődési köröd, de még a számítógépes játékokról alkotott véleményedre is lesznek érdeklődők. Ezek a témák mind történetek köré épülnek, te pedig azt szeretsz a legjobban írni, nem igaz?
  • Beszámolókat is írhatsz eseményekről: író-olvasó találkozó Könyvhét, könyvfesztivál...stb.
Hol?
Legyen egy bázisod. Mondjuk a blogod, ahol közzéteszed az írásaidat. Használd ki a Facebook adta lehetőségeket, a Wattpadot, a molyt és keress más felületeket is, ahol úgy látod, érdemes próbálkozni. Jelentkezz pályázatokra, hiszen ott is találsz közönséget írásaidnak.

Bétázz!
Ezt a tevékenységedet alapozd meg igényes könyvkritikáiddal és a saját történeteiddel. Hadd lássák, hogy van véleményed, amire adni lehet. Légy őszinte anélkül, hogy megbántanál másokat, és ne rontsd el a hitelességed azzal, hogy nyilvánosan dicsérsz egy nagyon rossz próbálkozást.

Kommentálj, véleményezz!
Akár mások könyvkritikáinál, írásainál, cikkeinél is hozzászólhatsz, csak jelzed, hogy létezel. Minél többet szerepel a neved, annál jobban fogják tudni mások, hogy számíthatnak rád, adhatnak a véleményedre. Felkelted az érdeklődést magad iránt és megtérül a befektetett munka, egyre többen fognak téged is olvasni.

Mindig légy barátságos!
Fontos, hogy jó kapcsolatot ápolj a követőiddel. Légy türelmes, ne dühöngj, ha nem olyan véleményt kapsz, mint amire számítottál. Őrizd meg a méltóságodat és akkor is maradj pozitív, ha éppen feldühítettek valamivel. Majd később kidühöngöd magad, nem kell hozzá közönség.

Küldj írásokat!
Sok irodalmi folyóirat lát szívesen amatőr írók tollából írásokat. Van, ahol honorárium is jár a művekért, némi megkötéssel: egy hónap, egy novella. Ne csak ezért alkoss, de tudd, hogy van ilyen lehetőség is.

Járj eseményekre!
Fontos, hogy részt vegyél bizonyos eseményeken, hogy a nevedhez arcot is tudjanak társítani. Beszélgess, ismerkedj, szerezz barátokat, találkozz más amatőr írókkal és bloggerekkel. Később szervezzetek találkozókat, értékes kapcsolatokra tehetsz szert, olyan támogatókra, akik maguk is hozzátehetnek ahhoz, hogy a nevedet egyre többen megismerjék.

Még egy fontos dolog: ha már arról beszéltünk, hogyan szerezz magadnak nevet, ügyelj arra, hogy ugyanazzal a név kerüljön minden post és írás végére. Ne változtasd meg, maradj hű egyhez és azt ismertesd meg a világgal!

2017. július 26.

Twin Peaks

Twin Peaks a város, ahol első látásra úgy tűnik, mintha minden egyes lakója gyengeelméjű lenne. Kétségbeesetten keresed a normális embereket, de egy idő után már kételkedsz: mégis mi az, ami normálisnak számít? Pár részen belül aztán az a felismerés ér, hogy legyen szó bárkiről, aki idegenként érkezik ebbe a városba, ez a hely megváltoztatja, hatással van rá, saját képére formálja. Az a megdöbbentő ebben a sorozatban, hogy ahogy haladsz előre a történetben részről-részre és szokod meg a karaktereket, megkedveled őket, és már nem is veszed észre azokat a furcsaságokat, amikre felkaptad a fejed a bevezető epizód nézése közben, és egyre inkább élvezed azt, ahogy kiparodizálja az embereket, a társadalmat, miközben az előtérben egy komoly bűnténnyel kapcsolatos nyomozás folyik.


A szokatlanul hosszú intro Angelo Badalamenti hátborzongatóan szép zenéjével, némileg próbára teszi a türelmünket, a második résztől legalább is. Haladjunk, lássuk a lényeget, ne vacakoljunk ilyen aprósággal! Mégis álljunk meg egy pillanatra és beszéljünk a zenéről, zenékről, mert a főcímdal tökéletes telitalálat, amit ha meghallasz, azonnal a sorozat fog beugrani tőle,  és nem utolsó sorban játszik az érzékekkel is. Ilyennek kell lennie egy filmzenének. Egyszerre fülbemászó, lágy, kellemes dallam, és egyszerre sugall a képi anyaggal együtt valami baljóslatút. A zenére magukban az epizódokban is nagy hangsúlyt fektettek az alkotók, érdemes fülelni, megfigyelni, mikor melyik dallam tűnik fel melyik szereplőnél és milyen eseménynél. Valahányszor felcsendül az Audrey's edanc és megpillantjuk a szálloda díszletét, bizonyosak lehetünk, hogy felbukkan Miss Horn és valamiben már megint töri a fejét.

A zene mellett kiemelném még az erőteljes szimbólumokat, amikkel a film dolgozik. Ugyanúgy megfigyelhető egy-egy állat felbukkanása és bizonyos cselekmények között is a párhuzam. Fehér ló, harkály, holló vagy a baglyok jelenléte egy-egy utalás, előhírnöke annak, hogy történni fog valami.


Dale Cooper FBI-ügynök egy gyilkosság miatt utazik Twin Peaksbe. A feltételezések szerint a lány ugyanannak a sorozatgyilkosnak az áldozata, akinek az ügyén éppen dolgozik. Laurat halálosan szereti mindenki a kisvárosban, véleményem szerint méltánytalanul túl is hype-olják. És persze mindenkinek van egy halk megjegyzése is arról, hogy azért voltak dolgai, amiből arra következhetünk, hogy Laura nem volt az a jó kislány, aminek a városban sokan tartják. Lassan megismered a szereplőket és ahogy lenni szokott, megindul a találgatás, hogy ki lehetett a gyilkosa. Többszöri nekifutásra, mire kizártam majdnem mindenkit, véletlenül ráhibáztam a gyilkos személyére, bár nem úgy, ahogy gondoltam. Mert ebben a városban nemcsak a baglyok, de semmi sem az, aminek látszik és éppen ettől válik olyan különlegessé ez a történet.

A kulcsszó pedig a miszticizmus. Ami valahogy releváns is, ha figyelembe vesszük az őslakosok jelenlétét is a városban, akiket leginkább Sólyom képvisel. De még mielőtt elkezdenénk elméleteket gyártani és párhuzamot vonni Stephen King Állattemetőjével, időben szólok, hogy nem kell olyan mélységekig leásni. És ezt szó szerint kell venni. A sztori egészen jól követhető, bár helyenként a fejünkhöz kapunk vagy éppen az agyunkat dobjuk el a csavaroktól, amik rendszerint az utolsó képkockákban érkeznek az epizódok végén. Úgyhogy nem lehet kibírni, hogy rögtön ne kezdjünk bele a folytatásba. A feszült várakozás mindaddig meg is marad, amíg Cooper ügynök le nem leplezi a gyilkost. Az utána következő részek inkább lagymatag utazás Twin Peaks környékén, felesleges és unalmas szálakkal, egész addig, amíg Dale régi társa, Windom Earl fel nem bukkan és újra megbolygatja a kedélyeket - de az alaptörténetet nem tudja ez az eset sem fölülmúlni. A folytatást már azért követjük nyomon, mert időközben rajongókká váltunk.


David Lynch őrültsége és mániája tette azzá ezt a sorozatot, amivé vált. A kultuszteremtés receptje pedig nem más, mint hogy merj meghökkentő és merész lenni, olyan témában alkotni, amiben előtted még senki, olyan húzásokat beleerőltetni, amivel előtted még más nem élt vagy nem mert élni. Lényegében alkoss valami újat, amihez jó adag bátorság kell, kockáztass és vagy bejön, vagy... Végül is bejött. A Twin Peaks a maga nemében utánozhatatlan, a televíziózás egyik úttörő vállalkozása, amivel megalapozták az olyan sorozatok előtt a jövőt, mint amilyen az X-akták is. Lynch, az őrült zseni be is bizonyítja, mennyire keskeny a határ a kettő között, olyan jeleneteket varázsol a képernyőre, amitől eláll a szavunk, bennreked a lélegzet vagy libabőr fut végig rajtunk. A szürreális álomképek képernyőre vitelének hitelessége sokkolja a nézőt, a visszafelé való beszéd, a kicsavart végtagok, a rébuszok zavarba ejtően magával tudják ragadni az embert. A felvillanó látomások és rémalakok egyszerűsége mind olyan megoldások, amik hagynak teret a fantáziának, nem állítanak kész tények elé, nem mondják ki az igazságot, de elrejtik és adnak rá lehetőséget, hogy találgassunk. A negyedik fal áttörésének tipikus példája pedig Bob, aki szinte beletolakodik a tudatunkba és olyan hatást gyakorol ránk, hogy később félve nézünk a tükörbe.

David Lynch legnagyobb és egyben legszimpatikusabb húzása az önmagára osztott, halláskárosult Gordon ügynök szerepe, mintegy arculcsapásként harsány figyelemelvonásnak álcázva, megtörve a feszült állapotot, ami a nyomozás előrehaladtával egyre felfokozottabbá válik. De éppen ilyen meghökkentően paródiára vett karakter Dennis/Denise ügynök is, aki a szuper képességű nyomozók emberi oldalát kicsit felnagyítva, erősen túlozva hivatott előtérbe hozni. Egy kis hétköznapi flúg az állományban, mert minden valamire való ügynöknek, nyomozónak és bűnözőnek is  jár valami különleges ismertetőjel a filmes világban.

Dale Cooper karaktere is ugyanígy túl van tolva. Lelkesedése a dolgok iránt már-már idegesítően emberi tulajdonság, mondjuk egy ötévesnél. Mindenben a szépet és jót látja a naivitás látszatát keltve, majd hirtelen odaszúrja észrevételeit, meghökkentve vele a nézőt és filmbéli környezetét. Superman is valahol ember, a hősök is kávét isznak az áfonyás pite mellé és képesek olyan dőreségre, mint a szerelem.

A mellékszereplőkkel nem mindig voltam elégedett. A Laura/Maddy szerepét alakító színésznő játéka egészen felejthető, Donna és James karakterét pedig nemcsak a színészi játék teszi azzá. Más karakterek is vannak, akiket nem értek, miért kerültek bele a sorozatba, viszont vannak olyanok, akik megérdemeltek volna egy sokkal erősebb mellékszálat a sztoriban, mint amilyet végül is kaptak. Tuskó Lady, az őrnagy, Laura anyja, csupa olyan szereplő, akik véleményem szerint többet érdemeltek volna, vagy volt még bennük potenciál. Pozitív példára a legjobb Audrey Horn karaktere, nálam az abszolút kedvenc lett, aki odaszögezett a képernyő elé felcsigázva érdeklődésemet, hogy ez a lázadó lány már megint milyen őrültséget talál ki, és milyen lépéseket tesz a felnőtté válás útján. Annak ellenére, hogy az első részekben még kész talány volt és nem tudtam állást foglalni vele kapcsolatban, hamar kinőtte magát a szerepe sokunk örömére.

A második évad vége eléggé össze lett csapva, nagyon sok kérdés maradt nyitva. Az elvarratlan szálak miatt nem lehet érezni a teljességet, azt, hogy kerek lenne ez a történet. Rengeteg kérdés vetődik fel, amikre nem kaptunk választ és csak találgatni lehet, vagy reménykedni, hogy a harmadik évadban kielégíthetjük a kíváncsiságunkat. Mindezek ellenére a Twin Peaks egy olyan sorozat, ami nem hagyja nyugton a néző fantáziáját, még órákkal később is foglalkoztatja a szürkeállományt. Vigyázat, függőséget okoz!

2017. július 17.

Az utcán


Lánytestű asszonyok és asszonytestű lányok fordulnak be a sarkon. Tenyérnyi méltóságban affektálva ocsúdnak egy pislákoló lámpa haldokló lélegzete alatt. Elsuttogott titkaikat visszhangozzák a bérházak ráncos repedései, miközben rozsdás korlátok közé rekedve üvölt fel egy sziréna. Bűneiket elfojtott vihogásban oldják fel az éjszaka vizeletszaggal terhelt menedékében.

Csak csendesen - suttog a lámpavas, és egy cipő hegyes orrától fájdalom kondul végig életunt valóján. Teste beleremeg a merényletbe, mogorván dong és visszavonul csendes agóniájába. A távolodó cipősarkak kopogásától végigfut a hideg öntöttvas-gerincén. Dér borítja a rozsdát.

A túlsó oldalon egy férfi fekszik a ház falának dőlve. Kitaposott jobb cipője méterekre tőle várja, hogy valaki megszánja és meleg helyre vigye. Már második gazdája mondja fel a szolgálatot és hagyja a járdaszegélyen árvaságra.

Kék fény tör utat magának. Fontoskodva kapkod jobbra-balra, tudtára adva az éjszakának, hogy övé a főszerep. Jelmezbe bújt társa csak statiszta a felvonásban. Tátott szájjal bámulják a ruhakupac alatt fekvő történetet és próbálják szóra bírni elnémult létezését. A kompozíció makacsul ellenáll a faggatásnak. Ajkai szorosan feszülnek egymásra, az utolsó szó bennreked, vallomását maradásra kényszerítve, örök fogságba zárta.

A statiszta hátratolja sapkáját a feje tetején. Egy hópihe olvad homlokára, eggyé válva a gondolattal, hogy rádiója után nyúlva jelentést tegyen. Hangja fülsértő pattogással robbantja fel az utca pirkadó homályát. Redőnyök szaladnak fel és kíváncsi ablakok szemlélik a drámát. Zaklatott szavak csendülnek a szobák melegében, majd rendülnek illetlen kifejezésekbe.

Csak csendesen - suttogja a lámpavas, majd pislant még egyet és lehunyja szemét a világra.

2017. június 28.

Pályázatok, avagy miért és hogyan vágjunk bele amatőr íróként?

Egyetlen amatőr írónak sincs könnyű dolga, amikor elszánja magát arra, hogy kilépjen az ismeretlenségből és nevet szerezzen magának a szakmában. Az, hogy nevedet ismerjék, megismerjék, elengedhetetlen, ha komolyan gondolod az írást, a publikálást. Több út is vezethet a hírnév felé, hogy neked melyik fog beválni, az függ a mentalitásodtól is. Ha visszahúzódó vagy és csak a magad csendességében osztod meg blogodon az írásaidat, csekély az esély, hogy felfedezzenek, de persze ez sem lehetetlen. Viszont, ha számba veszed, hogy mi mindent tehetsz azért, hogy elindulj, rájössz, hogy nem is olyan kevés eszköz közül választhatsz. Nagy részben múlik az agilitásodon, ha a tehetségből nincs hiány. Hogyan segíthetnek írói karrieredben a pályázatokra való jelentkezések? Erre a kérdésre keresem a választ az alábbiakban.


Hol vadászhatunk pályázatokra?
Legegyszerűbb megoldásnak a Pályázatfigyelő oldala tűnik, ahol mindig megtalálod a legfrissebb kiírásokat. Ha közösségi ember vagy és több csoportnak is tagja vagy, gyakoriak a megosztások más amatőr írók részéről, valamint létezik a Facebook-on is külön erre a célra egy csoport: Pályázatok Íróknak névvel. Könyvmolyként pedig a moly.hu oldalán is van külön erre a célra egy zóna.

Miért jó egy amatőr író számára pályázatokra jelentkezni?
Már a bevezetőben is írtam, hogy nagyon jó ugródeszka lehet kezdőként, hogy megvalósíthasd álmodat és író váljon belőled. Segít felnőni az író szerepéhez, minél rutinosabb pályázó vagy, annál jobban el tudod hinni magadról, hogy író vagy és bele tudod helyezni magad a "szerepbe". Tehát afféle önszuggesztióként is működik az önbizalomhiányos írók számára, mint egyfajta akklimatizálódási folyamat. Másfelől jelet küldesz a külvilág felé, hogy létezel, hogy írással foglalkozol és előbb-utóbb jönnek a visszajelzések is, amikből tudni fogod, hogy merre haladj, hogyan kovácsolj még jobban tőkét a tehetségedből.

Nézz utána alaposan!
Belefutottam pár pályázatba, ahova sajátos stílusomban megírt novellát írtam és az eredményhirdetést követően a helyezett írásokat olvasva láttam, hogy inkább a hagyományos értelemben vett novellákra voltak nyitottak a szervezők. Ezért nem árt, ha végzel egy kis kutatómunkát, főleg, ha közzé van téve a zsűri neve. Ha egy maroknyi bölcsész van az értékelők között, akkor jöhetnek az elvontabb írások! Ez már adhat egyfajta alapot a novelládhoz, megismerheted az ízlésvilágát. Azt sem árt tudni, hogy a kiíró milyen típusú műveket vár, vidámabb hangvételűt, könnyed stílusban, drámait, tanító jellegűt vagy netán éppen olyan különleges, szokatlan csemegére várnak, amilyet éppen te tudsz megadni nekik!

Pénzdíj, tárgynyeremény, nevezési díj
Avagy mi az, amivel te profitálhatsz az adott pályázatból és mit kell beletenned. Sok alapítványi szervezet működik, akik anyagi nehézségekkel küszködnek és éppen csak fenn tudják tartani magukat. Azt gondolom, 1000 Ft támogatás nem fogja megviselni a pénztárcádat. Gondolj arra, hogy mit nyersz te azzal, ha éppen te leszel az egyik helyezett. A hatalmas pénzdíj vonzó lehet, de légy tisztábban azzal, hogy ezekre a pályázatokra annyival többen jelentkeznek és előfordulhat, hogy profi íróktól is fogadnak műveket. Egy próbát mindenesetre megérhet, de ne keseredj el, ha túl nagy falatnak tűnik és nem a te markodat üti végül a főnyeremény. Hidd el, a részvételnek is van értelme, főleg akkor, ha egy kiadó által meghirdetett pályázatra jelentkeztél és szakemberek bírálták el a kéziratodat. Rengeteget tanulhatsz belőle!

Melyikre jelentkezz?
Magam is alig hittem el, hogy milyen sok pályázatot írnak ki kis hazánkban. Bőven lehet közöttük válogatni. Amikor rutinosabb leszel, már jobban fogod tudni, hova érdemes elküldened az írásodat. Nem biztos, hogy csak a nívós kiírásokkal érdemes próbálkoznod, értékes visszajelzéseket a kisebb csoportoktól is kaphatsz, márpedig neked erre is nagy szükséged van. Így vagy úgy, mindegyikből profitálhatsz. Közzéteszik az írásodat olyan oldalakon, amelyeknek egészen nagy a követőtábora, ahol sokan látják a nevedet. Viszont ha már úgy érzed, megértél a feladatra, bátran lépj tovább és válaszd a merészebb, nehezebb kihívásokat, fordíts több időt a művedre! Bármelyiket is választod, nem veszíthetsz, csak tapasztalatot gyűjtesz.

Folyamatos fejlődés, kapcsolatteremtés
Minden megírt novella és regény által fejlődsz, tanulsz belőle, jobbá válsz. A pályázatok ösztönzően hatnak rád, hogy mindig jobb és jobb legyél, akkor is, ha ezt nem tudatosítod magadban. Felfoghatod ujjgyakorlatként is, így nem nehezedik rád a verseny súlya, hogy most ismét egy megmérettetésen veszel részt; segít abban, hogy ne kudarcélményként éld meg, ha mégsem te nyersz. Értékes kapcsolatokra tehetsz szert, megismerhetsz hozzád hasonló amatőr írókat, akikkel megoszthatjátok a tapasztalataitokat, elolvashatjátok egymás írásait. Tagja lehetsz közösségeknek, csoportoknak, ahonnan sokkal könnyebb dolgod lesz elrugaszkodni. Megismerheted azokat az embereket, akik jó tanácsaikkal, mentori tevékenységükkel hozzájárulnak utad egyengetéséhez.

Munkaterv
Készíts egy listát a kiválasztott pályázatokról, írd fel a beküldési időpontokat, a formai megkötéseket, elvárt karakterek számát és a témát. Ha szem előtt tartod, mi az, amire feltétlenül jelentkezni akarsz, segít a fókuszálásban és abban, is hogy mi az, amire leginkább kedvet kaptál. Még menet közben is kiderülhet, ha valamelyik pályázathoz éppen nincs affinitásod, ezért nem baj, ha több kerül a listádra, mert tudsz válogatni.

Ne erőltesd, inkább engedd el!
Az első elküldött pályázatok után fogod csak látni, mennyi lehetőséget tartogatnak számodra, szinte függőként kezdesz vadászni a kiírásokra és talán sokkal többet gyűjtesz be magadnak, mint amennyit vállalni tudsz. Amikor már úgy érzed, nem tudsz lépést tartani a határidőkkel, itt az ideje, hogy mérlegelj és elengedd azokat a pályázatokat, amik nem feltétlenül a te világod. Sokkal nagyobb az esélye egy olyan művel helyezést elérni, aminek a témájában, műfajában magabiztosabban mozogsz.

Mindezek után, ha nem sikerül eredményt elérned, pedig alaposan felkészültél és úgy gondoltad, hogy jó volt az írásod, ne keseredj el! Csak arról van szó, hogy nem értél még be, vagy másfajta műre voltak kíváncsiak. Mindig van egy következő, ami akár sikerülhet is. Ne feledd, ha nem teszel semmit, akkor nem is lesz eredmény!

2017. június 19.

Szemek



Szemembe nézett. Zavarba jöttem. Szokatlan érzés volt, borzongató.

Az utóbbi időben már nem kerestem kétségbeesve mások tekintetét, fejem egyre lejjebb hajlott, hogy ne szembesüljek azzal, amin nem tudok változtatni. Menekülés volt. 

Láttam arcokat, felém fordultak, majd fura, torz grimaszba merevedve zárkóztak el előlem. Egyforma álarcot húztak magukra, még szemük rebbenése is ugyanaz volt, ahogy elkapták rólam, mikor felfedezték torzságomat. Eltaszítottak, száműztek, csak megtűrt személy lettem. Csonka voltam. Csonka lelkemmel, csonka vágyaimmal, csonka érzéseimmel vonszoltam magammal bűntudatomat: nem vagyok egy közülük. 

Kisebb lettem. Egyre jobban összehúztam magam, hogy ne lássak és ne halljak. Testem hasonult lelkemhez, szembeötlő csonkaságomat többé nem rejthettem el. A szemek már meg sem állapodtak rajtam, tovasiklottak, láthatatlanná váltam. 

Csak számára nem. Csak ült velem szemben és kitartóan bámult rám. Szemtelen pimaszsága már kezdett dühíteni. Arra gondoltam, elzavarom, de mintha kitalálta volna a gondolatomat, lassan felemelte bal szemöldökét és kihívón nézett rám. Aranybarnával pöttyözött sárga írisze mintha azt kérdezte volna: most mihez kezdesz? Nem hagyta magát megfélemlíteni és ezzel kivívta tiszteletemet. Megérezte. Pupillája kitágult és nem titkolt elégedettséggel zsebelte be győzelmét. 

Kinyújtottam felé kezemet. Mozdulatom bátortalan remegésbe csapott, felkészültem a visszautasításra. Szemét résnyire zárta, mintha visszakozna, majd szimatolva egy lépést tett felém és belesimította fejét a tenyerembe.